Brenner János élete

Amikor papi hivatásra készülő bátyja először megkérdezte tőle, hogy nincs-e neki is kedve pappá lenni, Brenner János így válaszolt: – Hogy is ne! Nem lehet mindenkiből pap.

Brenner János 1931. december 27-én született Szombathelyen. Teljes neve: Brenner János Mária Tóbiás. A Mária nevet a Szűzanya tiszteletének jeléül bátyja, László és öccse, József is megkapta a családban. Édesapja, Brenner József mérnök volt. Édesanyja, Wranovich Julianna Budapesten végezte gimnáziumi tanulmányait.

A három Brenner fiú hitben, harmonikus és szeretetteljes családi légkörben nevelkedett. Sokat játszottak együtt is. János leginkább a labdajátékokat kedvelte. A család esténként együtt imádkozott, hétvégénként a rózsafüzért szintén közösen mondták.

Brenner János a szombathelyi Római Katolikus Püspöki Elemi Iskolában kezdte meg iskolás éveit. Az általános iskolát Pécsett fejezte be, mert édesapját a pécsi Iparfelügyelőségre helyezték át, majd a ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahová bátyja is járt. A gimnáziumban tanító és nevelő ciszterci szerzetesek példája nagy hatással volt a Brenner fiúk pályaválasztására. Ők ébresztették fel a fiúkban a papi hivatás gondolatát. János énekelt az iskolai kórusban. Osztályfőnöke nagy figyelemmel és törődéssel kísérte végig diákja fejlődését. A pécsi gimnáziumi évek alatt rendszeresen látogatta a családot és konzultált a szülőkkel.

A család a háború miatt többször is költözni kényszerült, majd végleg visszatért Szombathelyre, ahol a három fiú a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumban tanult tovább. János, ahogy testvérei is, itt is kiemelkedő tanuló volt és rajongott a francia nyelvért. László időközben leérettségizett és Zircre ment a ciszterci rendbe, ahol novícius lett, minek hatására János is egyre erősebb vágyat érzett arra, hogy magának papi vagy szerzetesi hivatást válasszon. Erre az elhatározásra ösztökélték még őt az országban megváltozott körülmények is – Isten kezdett kiszorulni a mindennapi életből és az oktatásból. Jelentősen csökkent az egyházi iskolák száma. A XXXIII. számú törvény értelmében a szombathelyi premontrei gimnázium is állami intézmény lett, és ateista szellemben működött tovább, melynek következtében János véglegesen elhatározta, hogy szerzetes lesz. Bátyja után ment Zircre, ahol az oblátusi intézményben sajátította el a gimnáziumi tananyag még hátralévő részét. Itt tette le érettségi vizsgáit is, amit az állam nem ismert el, hiszen az oblátusi intézmény az akkori oktatási rendszerben hivatalosan nem létezett. Brenner János nem szomorkodott emiatt, mivel ekkor már teljesen bizonyos volt benne, hogy nem világi élet vár rá, hanem Istent fogja szolgálni, ezért 1950-ben, az érettségi után ciszterci novíciusnak jelentkezett. A próbaidő lelkigyakorlattal kezdődött, melynek ideje alatt lelki naplót vezetett. Egy alkalommal így írt: „Istennek az akaratát pedig minden körülmények között követnünk kell, és akár jó sorsot rejteget a jövőben, akár szerencsétlenséget, az áldó és sújtó kezet egyaránt meg kell csókolnunk alázatos, a Gondviselés útján járó gyermeki lélekkel.”

A ciszterci rend feloszlatása után a budapesti Hittudományi Főiskolán tanult tovább és titokban végezte a noviciátust. Miután látta, hogy a szerzetesi életre egyhamar nem lesz lehetősége, egyházmegyés papnak jelentkezett. A szombathelyi szemináriumban töltötte a kispap éveket, többek között Seregély István, későbbi egri érsek társaságában. A szombathelyi papnevelő intézet felszámolása után Brenner János Győrben készült tovább papi hivatására. Végül 1955. június 19-én szentelték pappá a szombathelyi székesegyházban. Öccse, József szintén papnak készült, így végül mind a három Brenner fiú Isten szolgálatába állt.

János atyát a rábakethelyi (ma Szentgotthárd része) plébániára helyezték káplánnak. Egyszerű életet élt, ami öltözködésében, étkezésében, szokásaiban, szobájának berendezésén egyaránt megmutatkozott. Gyakran imádkozott egyedül is a templomban. A plébánia területén motorral közlekedett, hogy minél gyorsabban tudja ellátni feladatait. Támogatta a lelkiségi csoportokat. A plébánosával való kapcsolatát az engedelmesség és alázatosság jellemezte. Mindig megosztották a munkát, tisztelték és segítették egymást.

Brenner János nagy szeretettel és türelemmel foglalkozott a gyerekekkel is. Jó pedagógiai érzéke volt, a hittanórák előtt gyakran focizott vagy pingpongozott a diákokkal. Igyekezett mindenkit átsegíteni a kamaszkori problémákon vagy jó tanácsokat adni családi gondok esetén. Olvasásra buzdította a fiatalokat. Minden nap tanúbizonyságot tett mások iránti figyelmességéről.

János atya nem politizált, de elszántan hirdette Isten igéjét. Odaadásának köszönhetően egyre több hívőben ébredt fel a vallásos lelkület és tért vissza a templomba. A fennálló rendszer ezt ellenszegülésnek minősítette, ezért két kísérletet is tettek az eltávolítására. A második merénylet sikerrel járt. Brenner Jánost 1957. december 14-én éjjel, amikor is egy állítólagos súlyos beteghez tartott a betegek szentségével, azóta is ismeretlen elkövetők brutálisan meggyilkolták. Harminckét késszúrást kapott. A legtöbb szúrás a bal kezét érte, amivel az Oltáriszentséget védte.

Brenner Jánost 2018. május 1-jén avatták boldoggá Szombathelyen.

Források:

1. Akinek a „lelke kedves volt Isten előtt”, Boldog Brenner János 1931-1957 (szerk.: Fancsali Andrásné), Martinus Könyv- és Folyóirat Kiadó, Szombathely 2018
2. https://hu.wikipedia.org/wiki/Brenner_J%C3%A1nos_(szerzetes)